Ha egész régről szeretném kezdeni akkor 16 éves koromtól indulok, amikor középiskola második osztályosok voltunk (akinél lakom barátnőm, osztálytársam volt, szegény részese az életemnek). Akkor ismertem meg a nagy Ő-t (legalábbis akkor még így gondoltam), ötödéves volt, vagyis 20 éves és focista, maga az adonisz egy 16 éves lánynak, kék szemek, sportos beállítottság és mint kiderült ő is szűz volt:) Három hónap udvarlás (még megadtuk a módját) után (persze minden védekezési eszközt bevetve, mert az iskolában jól felkészítettek ezekre a dolgokra:))) beadtam a derekamat! Nagyon szerelmes voltam, hogy ő mennyire nem tudom, sosem volt a szavak embere. Mind a ketten más településen laktunk így hétvégente szombat este átjárt hozzánk egy zsigulival, olyan varázslatosak voltak azok a pillanatok...amikor kitakarítod a szobád, jó alapos fürdőt veszel, a legcsinibb rucit húzod fel, és türelmetlenül várod...aztán megérkezik, szinte úgy szaladsz ki elé (legalább is amíg nem lát), a vágyak, a szívdobogás, úgy érezné az ember hogy ez sosem múlhat el, csodálatos érzés a szerelem!!! De hát még fiatal voltam és naiv:)) Hétköznap az iskolában találkoztunk, sőt a nagynénje ott lakott ahol a közép suli is volt, sűrűn látogattuk, fiatalos gondolkodású volt, sőt 35 körüli volt. Úristen, hogy örültem minden kis apróságnak, amit tőle kaptam:) még mai napig megvannak:) aztán jött a mély víz az első nagy csalódás az első nagy szerelem után...egy év elteltével szakított (karácsony előtt) (egy kis jelen: mostani karácsony előtt meg én szakítottam a barátommal szinte napra ugyanúgy, milyen különös tudat alatti talán így fizettem vissza a fájdalmat, vagy csak így akarta a sors lezárni velem a kalandos románcaimat, hogy valami új érettebb életet éljek?majd kiderül, kíváncsi vagyok:)! Szóval rengeteg sírás következett, vigasztalhatatlan voltam majd nem egy hónapon át, még az ajándékát is megvettem karácsonyra, egy kis párnát, ami végül nálam maradt! (még annyi különöset ideírnék, hogy meggyőződésem, hogy ha valami nálunk marad, amit egyértelműen másnak szántunk, vagy valamink másnál marad az a későbbiekben kihat az életünkre pl. barátnőmnél maradt két székem és a virágaim tavaly nyár elején mielőtt összeköltöztem a barátommal, és láss csodát visszajöttem hozzájuk a barátnőmhöz a székeimhez és a virágaimhoz:))) - a párnának is lesz szerepe:) Csalódott voltam és mint minden tini (vagy legalább is a többség) mindent megpróbáltam bevetni, hogy visszakapjam őt, mivel az a magyarázat, hogy már nem szerelmes - amit bizonyára sokak hallottak már- valahogy akkor engem nem győzött meg...belementem a játékba! Találkoztunk időnként, neki sem volt senkije nekem meg hogy is lett volna:) próbáltuk jól érezni egymást, de valahányszor rákérdeztem, mikor úgy éreztem, hogy ez több mint barátság, hogy miért nem járunk nem tudta megmagyarázni! Tipikus férfi!! Eltelt így egy tavasz majd jött a nyár és a szünet, ő végzett a sulival és elkerült Szegedre tovább tanulni, nekem meg még volt egy évem az érettségiig, majd még két év a szakmaiból. Jött a nyár és a feledés ideje:) talán én így jártam a legjobban, mert így már jobban mertem nyitni mások felé...nem láttam őt hétköznaponként, és tudtam hogy lehet nem is nagyon fogom már látni őt az életben...
Ekkor kezdődött a bonyodalom az életemben, az a nyár sok mindent változtatott a gondolkodásomon, de megváltoztatni nem tudott:)) de ezt majd legközelebb!!
És akkor jöjjön egy-két bölcs gondolat végezetül: (ezek néha nekem is jól jönnek)
"Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk."
"Vannak ilyen furcsa véletlenek, hogy az ember éppen akkor nézi meg az óráját, amikor az életének fordulópontjához ér. Akkor persze még nem tudja, hogy fordulópont. Még nem tud semmit. Csak talán évekkel később kezd így visszaemlékezni, hogy pontosan fél hat volt, amikor..."
"Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod." Az Alkonyatból
örülök, hogy visszajöttél a székeidhez (igaz egyiken a mikrót tárolom) :D és a virágaidhoz ( amelyikből az egyik sajnos az örök virágmezőkre költözött:S ) :D:D és hozzám!! :) én viszont itt vagyok neked mindig!! :)
VálaszTörlésJajj köszönöm szépen, most egy picit azért meghatódtam, aranyos vagy, majd meg is fogom hálálni:))) egyszer, valamivel :)))
Törlés