Azon a nyáron kezdtem először dolgozni komolyabb fizetésért (előtte mindig idény munkák voltak, nyári zsebpénz gyűjtögető, vagy a szülőknek segítés), a helyi kocsmában (ami a fiatalok körében volt inkább közkedveltebb). Izgalmas volt megélni, hogy egy picit a magam ura lehettem, reggel 8-tól estig, hétvégén éjszakáig, sok fajta embert ismerhettem meg, és persze jó kis zsebpénzt is jelentett:)) Szerettem ott lenni, meg engem is kedveltek (jól veszem az akadályokat). Bulis nyaram volt az akkori, még előtte sosem történt velem annyi minden, volt egy kis kerti medencés avató buli sok piával, új ismeretségekkel :) és mellette otthon a kocsmában is zajlott az élet! Gyerekkori barátnőmmel már egy picit untuk is a szingli életet, és én is vágytam már rá, hogy legyen megint komolyabb barátom...hiszen társas lények vagyunk, és én sosem szerettem egyedül lenni :) Jó hát plátói szerelmem mindig volt, valakit mindig kiszúrtam magamnak, de azok valahogy sosem jöttek össze, talán mert azokat túlságosan is akartam! (Hős szerelmes típus vagyok, mindig is hittem a szerelemben, tudom hogy érdemes érte tenni, illetve rá várni:)
Szóval bejött, bejött a kocsmába (meg is jósolták nekem anno, hogy egy ilyen csinos lány nem lesz itt sokáig egyedül, azért el kellett telnie a nyárból két hónapnak, mire még is csak lett valaki)! A haverjával együtt jöttek mindig kávézni, sajnos arra már nem emlékszem pontosan hogy is alakult ki a románc, de tudod, hogy Ő egyedül is sűrűn bejárt! Szakács volt, magas, barna haj, barna szem, és mosolygós, kedves kis szeretni való...olyan kapukat nyitott ki benne, amit korábban másnak nem sikerült - szívesen emlékszem rá vissza - barátnőm pedig összejött a haverjával, teljes volt az idill. Együtt jártunk bulizni, és minden meg maradt, az ő haverságuk a mi barátságunk, szuper volt. (Azóta barátnőmék összeházasodtak, van két csodálatos fiuk!) Három dolog nagyon bennem maradt vele kapcsolatban, ő volt az első srác aki kaját készített nekem (bolognait először aztán mást is), a másik, hogy születésnapomra kaptam tőle egy ezüst karkötőt, amit azóta is őrzök, a harmadik, hogy nagyon jó volt vele a szex...még ha nem is ő volt nekem az első, de ő volt az akivel először volt olyan a szex, amire minden nő vágyik:) Azzal is piszkált mindig, hogy egy szexmániás nő vagyok :D De minden jó véget ér egyszer, ez is kb. 2 hónap elteltével véget ért, azzal, hogy ő már nem szerelmes, és nem akar kihasználni (húha mintha ezt már akkor hallottam volna már egyszer)! Összetörtem, annyira nem mint karácsony előtt, de váratlanul ért! Nem értettem miért van ez...mi a hiba bennem, én úgy éreztem mindent megadtam a kapcsolatban amire vágyott, de akkor ez még sem volt elég. Utána vele sem találkoztam jó ideig, hiányzott. (Sajnos barátnőmön keresztül értesültem arról is hogy egy éve karácsonykor öngyilkos lett, az okát nem tudni miért.) Újra egyedül maradtam, akkor már negyedikesen a közép iskolában, már nagy lányoknak számítottunk, úgy is viselkedtünk...Kicsit korábban jött be az Amerikai Pite című film első része, amiben arról volt ugye szó, hogy 18 éves korukig el akarták veszíteni a szüzességüket, hát mi is megfogadtuk, szerintem hiánytalanul össze is jött:))) Bár a végén nálunk sem szándékosra sikerült, mindannyiunkat a szívünk hajtott inkább!!! (ha jól emlékszem:) Szóval újra elkezdődtek az iskolai bulik, az újabb plátói szerelmek és a kisebb-nagyobb kalandok!!!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése