Történelem: a múlt (3.rész)

Hahóóóó!megvagyok ám nem vesztem el, csak zajlik az életem, de hamarosan eljutok a jelenemhez is...kitartás:)

Hol is tartottam?Kalandok?Fiatalság?Volt minden:)

Igazából a lényeg a lényeg, hogy negyedikes voltam, érettségizős, mi voltunk a nagyok:) és titkos románcba kezdtem az első nagy szerelmemmel (aki faképnél hagyott)! Neki sem volt senkije, és nekem sem, így nem éreztük bűnösnek magunkat, de volt egy kis vadsága a dolgoknak! Ő Szegedre járt iskolába én meg időnként (szüleimnél azzal a címszóval, hogy barátnőmnél alszok) átjártam hozzá, havonta, másfél havonta egyszer.....nagyon jó volt, izgalmas, érdekes és persze engem hajtott a szívem is! Vele ellentétben:( Próbáltam volna én másfelé is de nem jött össze, majd ő követte el a hibát, bemutattam az egyik osztálytársát (egy spontán buli alkalmával), aki az egyik legjobb haverja volt. Na nem is lett volna ez baj, csak hát érettségi szünetben a srác megkeresett...honnan tudhatta a számomat?:) nyitott voltam...szükségem volt már hogy érezzem valakinek tényleg kellek is! Neki kellettem! Lázasan rám startolt, elvitt randizni, nyak kiszívás és 5 nap után a derekamat is beadtam, nagyon jól hódított (bár az ágyban nem ő volt az ász), de nagyon jól éreztem magam mellette! Csak hogy a haverjának (nagy szerelmemnek) is a fülébe jutott, hogy a legjobb haverja a volt csajával kavar, nem is kicsit:) kiverte a hisztit! aztán 1 hónap múlva felkeresett, hogy kezdjük újra:( én el is mondtam az akkorinak, hogy mi a szitu...de elmondtam azt is hogy ha nem ő kéne akkor nem lennék mellette!!!Mindenesetre azon a héten ő már nem nagyon keresett, szinte eldöntötte helyettem, mert én így visszamentem az első nagy szerelmemhez!!! ( Most pedig már családos apuka, egy picit sajnálom, hogy végül nem mellette ragadtam le, de lehet rám még jobb vár valahol:) Szóval elkezdődött a felnőtté válásom, két évig együtt jártunk, abból ő még egy évet tanult, egy évet már dolgozott, én pedig elvégeztem a szakmát! Majd kiesve az iskola padból összeköltöztünk...haladtunk előre ahogy az a nagy könyvben meg van írva, egy évet abban a városban éltünk együtt ahova középiskolába is jártunk, majd egy gyors és hatalmas elhatározás végett (amiben talán a szülei keze is benne volt, bár ezt sosem bántam) átköltöztünk Szegedre, a közösen vásárolt otthonunkba:))) minden új volt, az érzés, a város, a lakás, a munkahely, a felnőtté válás, háztartás vezetése és az önállóság a szülőktől!!!Imádtam!de csak két évig tartott 24 éves koromban úgy döntöttem nem akarok úgy élni mint egy 20 éve házas 40es pár! Akkoriban volt egy nagyon jó barátnőm akivel együtt is dolgoztam, ő egy kicsit elvitt a bulizós életbe, talán nem kellett volna, talán igen, de tény hogy közre játszott abban hogy ellaposodottnak érezzem a kapcsolatomat! A másik hogy mikor ezt felhoztam a volt barátomnak, nem ellenkezett úgy volt vele ő is, hogy nem vagyunk eléggé motiváltak a másik iránt, nincs már meg az a hatalmas vágy, mint annak idején...ő nem volt annyira közlékeny és nem mutattak ki annyira az érzéseit, nekem meg szükségem lett volna rá. Felfigyeltem egy srácra, aki nagyon megmozgatott...és léptem. Elköltöztem. Összeköltöztem barátnőmmel Ágival. És beindult a buli, buli, buli. Mellette munka és új ismeretségek, de úgy érzem ez egy újabb fejezetet érdemel:)

Történelem: a múlt (2. rész)

Azon a nyáron kezdtem először dolgozni komolyabb fizetésért (előtte mindig idény munkák voltak, nyári zsebpénz gyűjtögető, vagy a szülőknek segítés), a helyi kocsmában (ami a fiatalok körében volt inkább közkedveltebb). Izgalmas volt megélni, hogy egy picit a magam ura lehettem, reggel 8-tól estig, hétvégén éjszakáig, sok fajta embert ismerhettem meg, és persze jó kis zsebpénzt is jelentett:)) Szerettem ott lenni, meg engem is kedveltek (jól veszem az akadályokat). Bulis nyaram volt az akkori, még előtte sosem történt velem annyi minden, volt egy kis kerti medencés avató buli sok piával, új ismeretségekkel :) és mellette otthon a kocsmában is zajlott az élet! Gyerekkori barátnőmmel már egy picit untuk is a szingli életet, és én is vágytam már rá, hogy legyen megint komolyabb barátom...hiszen társas lények vagyunk, és én sosem szerettem egyedül lenni :) Jó hát plátói szerelmem mindig volt, valakit mindig kiszúrtam magamnak, de azok valahogy sosem jöttek össze, talán mert azokat túlságosan is akartam! (Hős szerelmes típus vagyok, mindig is hittem a szerelemben, tudom hogy érdemes érte tenni, illetve rá várni:) 

Szóval bejött, bejött a kocsmába (meg is jósolták nekem anno, hogy egy ilyen csinos lány nem lesz itt sokáig egyedül, azért el kellett telnie a nyárból két hónapnak, mire még is csak lett valaki)! A haverjával együtt jöttek mindig kávézni, sajnos arra már nem emlékszem pontosan hogy is alakult ki a románc, de tudod, hogy Ő egyedül is sűrűn bejárt! Szakács volt, magas, barna haj, barna szem, és mosolygós, kedves kis szeretni való...olyan kapukat nyitott ki benne, amit korábban másnak nem sikerült - szívesen emlékszem rá vissza - barátnőm pedig összejött a haverjával, teljes volt az idill. Együtt jártunk bulizni, és minden meg maradt, az ő haverságuk a mi barátságunk, szuper volt. (Azóta barátnőmék összeházasodtak, van két csodálatos fiuk!) Három dolog nagyon bennem maradt vele kapcsolatban, ő volt az első srác aki kaját készített nekem (bolognait először aztán mást is), a másik, hogy születésnapomra kaptam tőle egy ezüst karkötőt, amit azóta is őrzök, a harmadik, hogy nagyon jó volt vele a szex...még ha nem is ő volt nekem az első, de ő volt az akivel először volt olyan a szex, amire minden nő vágyik:) Azzal is piszkált mindig, hogy egy szexmániás nő vagyok :D De minden jó véget ér egyszer, ez is kb. 2 hónap elteltével véget ért, azzal, hogy ő már nem szerelmes, és nem akar kihasználni (húha mintha ezt már akkor hallottam volna már egyszer)! Összetörtem, annyira nem mint karácsony előtt, de váratlanul ért! Nem értettem miért van ez...mi a hiba bennem, én úgy éreztem mindent megadtam a kapcsolatban amire vágyott, de akkor ez még sem volt elég. Utána vele sem találkoztam jó ideig, hiányzott. (Sajnos barátnőmön keresztül értesültem arról is hogy egy éve karácsonykor öngyilkos lett, az okát nem tudni miért.) Újra egyedül maradtam, akkor már negyedikesen a közép iskolában, már nagy lányoknak számítottunk, úgy is viselkedtünk...Kicsit korábban jött be az Amerikai Pite című film első része, amiben arról volt ugye szó, hogy 18 éves korukig el akarták veszíteni a szüzességüket, hát mi is megfogadtuk, szerintem hiánytalanul össze is jött:))) Bár a végén nálunk sem szándékosra sikerült, mindannyiunkat a szívünk hajtott inkább!!! (ha jól emlékszem:) Szóval újra elkezdődtek az iskolai bulik, az újabb plátói szerelmek és a kisebb-nagyobb kalandok!!!:)

Történelem: a múlt...

Ha egész régről szeretném kezdeni akkor 16 éves koromtól indulok, amikor középiskola második osztályosok voltunk (akinél lakom barátnőm, osztálytársam volt, szegény részese az életemnek). Akkor ismertem meg a nagy Ő-t (legalábbis akkor még így gondoltam), ötödéves volt, vagyis 20 éves és focista, maga az adonisz egy 16 éves lánynak, kék szemek, sportos beállítottság és mint kiderült ő is szűz volt:) Három hónap udvarlás (még megadtuk a módját) után (persze minden védekezési eszközt bevetve, mert az iskolában jól felkészítettek ezekre a dolgokra:))) beadtam a derekamat! Nagyon szerelmes voltam, hogy ő mennyire nem tudom, sosem volt a szavak embere. Mind a ketten más településen laktunk így hétvégente szombat este átjárt hozzánk egy zsigulival, olyan varázslatosak voltak azok a pillanatok...amikor kitakarítod a szobád, jó alapos fürdőt veszel, a legcsinibb rucit húzod fel, és türelmetlenül várod...aztán megérkezik, szinte úgy szaladsz ki elé (legalább is amíg nem lát), a vágyak, a szívdobogás, úgy érezné az ember hogy ez sosem múlhat el, csodálatos érzés a szerelem!!! De hát még fiatal voltam és naiv:)) Hétköznap az iskolában találkoztunk, sőt a nagynénje ott lakott ahol a közép suli is volt, sűrűn látogattuk, fiatalos gondolkodású volt, sőt 35 körüli volt. Úristen, hogy örültem minden kis apróságnak, amit tőle kaptam:) még mai napig megvannak:) aztán jött a mély víz az első nagy csalódás az első nagy szerelem után...egy év elteltével szakított (karácsony előtt) (egy kis jelen: mostani karácsony előtt meg én szakítottam a barátommal szinte napra ugyanúgy, milyen különös tudat alatti talán így fizettem vissza a fájdalmat, vagy csak így akarta a sors lezárni velem a kalandos románcaimat, hogy valami új érettebb életet éljek?majd kiderül, kíváncsi vagyok:)! Szóval rengeteg sírás következett, vigasztalhatatlan voltam majd nem egy hónapon át, még az ajándékát is megvettem karácsonyra, egy kis párnát, ami végül nálam maradt! (még annyi különöset ideírnék, hogy meggyőződésem, hogy ha valami nálunk marad, amit egyértelműen másnak szántunk, vagy valamink másnál marad az a későbbiekben kihat az életünkre pl. barátnőmnél maradt két székem és a virágaim tavaly nyár elején mielőtt összeköltöztem a barátommal, és láss csodát visszajöttem hozzájuk a barátnőmhöz a székeimhez és a virágaimhoz:))) - a párnának is lesz szerepe:) Csalódott voltam és mint minden tini (vagy legalább is a többség) mindent megpróbáltam bevetni, hogy visszakapjam őt, mivel az a magyarázat, hogy már nem szerelmes - amit bizonyára sokak hallottak már- valahogy akkor engem nem győzött meg...belementem a játékba! Találkoztunk időnként, neki sem volt senkije nekem meg hogy is lett volna:) próbáltuk jól érezni egymást, de valahányszor rákérdeztem, mikor úgy éreztem, hogy ez több mint barátság, hogy miért nem járunk nem tudta megmagyarázni! Tipikus férfi!! Eltelt így egy tavasz majd jött a nyár és a szünet, ő végzett a sulival és elkerült Szegedre tovább tanulni, nekem meg még volt egy évem az érettségiig, majd még két év a szakmaiból. Jött a nyár és a feledés ideje:) talán én így jártam a legjobban, mert így már jobban mertem nyitni mások felé...nem láttam őt hétköznaponként, és tudtam hogy lehet nem is nagyon fogom már látni őt az életben...

Ekkor kezdődött a bonyodalom az életemben, az a nyár sok mindent változtatott a gondolkodásomon, de megváltoztatni nem tudott:)) de ezt majd legközelebb!!

És akkor jöjjön egy-két bölcs gondolat végezetül: (ezek néha nekem is jól jönnek)

"Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk."

Elif Safak

"Vannak ilyen furcsa véletlenek, hogy az ember éppen akkor nézi meg az óráját, amikor az életének fordulópontjához ér. Akkor persze még nem tudja, hogy fordulópont. Még nem tud semmit. Csak talán évekkel később kezd így visszaemlékezni, hogy pontosan fél hat volt, amikor..."

Claire Kenneth

 "Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod."             Az Alkonyatból

Egy kis magyarázat:)

Hogy a blognak miért adtam ezt a nevet hogy varázslatos világ? az majd a későbbiekben úgy is mindenki számára kikristályosodik, én csak annyival magyaráznám, hogy hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlen alakulnak úgy ahogy alakulnak:) hiszek a sorsban, hogy mindenkinek van szerepe a Földön, és szerintem ha valaki igazán vágyik valamire azt el is tudja érni, ezért varázslatos a világ, csak igazán hinni kell!!!(ami tudom néha nehéz, de nem szabad feladni, mert ha feladjuk a varázslat megtörik)

Minden kezdet nehéz...

Sziasztok!

Nem vagyok még egy nagy blogoló:) régen írtam naplót (még a hagyományos könyvformátumút:)!!!már akkor is nagyon kalandos volt az életem, volt mit mesélnem...nem is tudom hol kezdjem, talán egy kis bemutatkozással: 27 éves vagyok, dolgozok, és próbálom az élet rögös útját többnyire egyedül, ill. a nagyon kedves barátaimmal járni:) már közel 7 éve külön élek a szüleimtől, albérletben Szegeden (épp most költöztem vissza a barátnőmhöz)!Mindig azt mondom, hogy 25 évesen volt az igazi az élet (pörgős, bulizós, faszizós, barátnőzős), de végig gondolva előtte sem volt unalmas és azóta sem:)) szeretek ismerkedni, elég nyílt és közvetlen típus vagyok, talán leírhatom azt is hogy jó ember ismerő vagyok, csak ez valahogy a párválasztásnál nem érvényesül!Ja és sokan azt vallják, hogy vidám és pozitív csaj vagyok!!Most sajnos van egy kis dolgom, de hamarosan visszajövök és folytatom:)